Szinetár Dóra színész, énekes az Alexandra Kiadónál most megjelent Várandósnapló előszavában azt írja, amikor készült a második babára, nem talált számára megfelelő típusú naplót, ezért úgy döntött, hogy majd megcsinálja, mert fontosnak tartja, hogy a kismama állandó kommunikációban legyen magzatával. És mint írja, ehhez külső ingerekre is szükség van.

- Ezért mellékeltél CD-t a könyvedhez, olyan dalokkal, melyek megnyugtatják a kismamát is, a gyermekét is? Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen válogatást is készíts a naplóhoz?

- A CD összeállítása is abból az igényből fakadt, hogy kerestem olyan zenét, amit én szívesen hallgatnék. Fura állapot a várandósság. Az ember valóban egy más állapotba kerül, amikor nem volt kedvem azokat a zenéket hallgatni, amiket előtte. Nagyon szerettem a jó rock-, popzenét, de ilyenkor az ember nem vágyik a hangos dallamokra. Viszont azt sem mondanám, hogy meditációs zenét hallgattam volna szívesen, mert ez is egy másik véglet. Amire igazából vágytam volna, olyat nem találtam. Aztán a páromnak támadt az az ötlete, hogy miért nem készítünk mi egy válogatást.

- Szerinted meghatározza a zene a terhesség alatt a kisbaba későbbi képességeinek fejlődését?

- Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy igen, nagyban segít a baba későbbi fejlődésében. Én ebből a szempontból nemcsak a zenében hiszek, hanem a zenés beszédben is. Van egy Antanténusz című könyv, amit Marcinak sokszor felolvastam és most már Zorkának is elkezdtem - valószínűleg azért, mert én is nagyon élvezem mondogatni belőle a verseket. Mind olyan versike - Weöres Sándortól Nemes Nagy Ágnesen át egészen a népköltészetig -, amelyeknek nagyon meghatározó a dallama. Például, ahogy mondod a "megy a kocsi, fut a kocsi"-t, az tényleg olyan, mintha jönne a vonat, ezt pedig hihetetlenül élvezik a gyerekek hallgatni. Szerencsére, a magyar nyelv erre nagyon alkalmas is, elképesztően jó a mással- és magánhangzók zenéje. Ebben is hiszek.

- Nemcsak CD-t tettél a könyv mellé, hanem rengeteg szakirodalmat is felsorolsz a várandósság idejére a legkülönbözőbb témákból. Az olvasás is hasznos a kilenc hónap alatt? Mit olvastál?

- Bíró Kriszta könyveit olvastam. Egy spanyolországi strandon azonban annyira zokogtam az egyik regényén, hogy patakokban csorogtak a könnyeim, teljesen hülyének néztek a 40 fokban strandolók, úgyhogy letettem, és azt mondtam, ennyi elég is volt. Ezután csak szakkönyvekre korlátoztam az olvasást. Alapvetően azonban szépirodalmat szeretek olvasni, s olyat, ami igazán megszólít, és megérint.

- A Várandósnaplóban te is úgy szólítod meg az olvasót, mintha nagyon közel állna hozzád: tanácsokat adsz, megvigasztalod a kismamát, ha kétségbeesne, megnevetteted, arra biztatod, hogy mindig legyen kérdése. Különös, hogy könyvedben többször is felbukkant az önmagát beteljesítő jóslattól való óvás: azaz ha sokat gondolunk félelemmel valamire, az előbb-utóbb bekövetkezik. Történt ilyesmi az életedben?

- Konkrét példát nem tudok mondani, talán pont azért, mert nagyon régóta próbálom magam távol tartani a saját magam negatív befolyásolásától. Ez mindig is ösztönösen bennem volt, hogy megpróbáltam a legrosszabb helyzetekben is arra gondolni, hogy mégis, mi lesz a jobb megoldás, és mi lesz, ha jól sikerül, illetve mért lesz az is jó, ha valami nem sikerül, mert mindennek megvan az oka és értelme. Japán kutatók mostanában azt fedezték fel, hogy a víz reagál az ember érzéseire. Ha például egy pohár víz közelében te valamilyen negatív dologra gondolsz, akkor a víz másképp rezgését bizonyos eszközökkel meg tudják mérni. Így most már tudományosan is bizonyított, hogy a negatív kisugárzást mérni lehet. Már ha csak arra gondolunk, hogy testünk 60-70 százaléka vízből áll, akkor feltételezhető, hogy a gondolatainkkal fizikailag is befolyásoljuk magunkat, és akár negatív rezgéseket is elő tudunk idézni, ami nyilván minden szervünkhöz eljut. Én abszolút hiszek abban, hogy a testünkre is hatással vannak a gondolataink.

- A naplódból sokat megtudunk az általad képviselt értékekről: hogyan gondolkodsz a párkapcsolatról, a nőiségről, és mit gondolsz az újjászületésről. Azt írod, amikor Marci kisfiad megszületett, tekintetében láttad a már megélt életeit. Most, hogy Zorka megszületett, mi történt abban az első pillanatban?

- Nagyon vártam azt az első pár percet, kíváncsi voltam, ő hogyan fog nézni, de mivel ő egy másik emberke, persze teljesen máshogy nézett. Ugyanúgy ott volt a bölcsesség a szemében - az a fajta, ami aztán elvész egy időre. Azzal az egyéniségével nézett ránk, ami a születésének pillanatától létezik. Marci és Zorka személyisége között máris látszik a különbség. Marci nagyon nyugis kisfiú, és már az első pillanatban is végtelen nyugalom áradt belőle. Mindig kiegyensúlyozott, nehéz kihozni a sodrából. Zorka ellenben sokkal jobban hasonlít rám is, meg az apukájára is: karakánabb, öntudatosabb, tudja, mit akar. Az különösen tetszik, hogy az ember már a születése előttről hozza magával, milyen is lesz, s ez meg is látszik a tekintetében. Nyilván alakulhatunk, de alapjában véve már eleve ki vagyunk találva. Azt pedig fantasztikus látni, hogy Zorka mindig Marci vállán nyugszik meg. Ennek nyilván fizikai okai is vannak. Marci is kicsi még, de biztos, hogy lelki kötődésről is szó van, hiszen Marci sokkal közelebb áll még ahhoz a világhoz, amiből ők ketten jöttek.

- Azt mondtad, az első szülésed után, jött is a kérdés, "na, és mikor jön a következő?", mire te azt válaszoltad, "bármikor". És ha azt kérdezem - írod, hogy mindent előre megtervezel - most, mik a terveid?

- Szeretem tudni, mi fog történni. Ami várható, hogy idén tavasszal megjelenik a musical-duettlemezünknek a második része, ezért biztos, hogy ezzel kapcsolatban lesznek fellépéseink nyáron és ősszel. Ezen kívül még nem nagyon tervezem, hogy dolgozzak. A színházba csak teljes emberként lehet visszamenni. Ebben nincs félmunka-megoldás - hozzáteszem, a színházat soha nem is tekintettem munkának, ezért nem is tudom elképzelni, hogy ne élvezzem. Akkor már jobb, ha másik szereposztással megy a darab. Egy kisbabával egész nap teendő van, estére az ember nagyon elfárad. Zorka este tíz körül elalszik, ilyenkor tudok kicsit szusszanni, de éjfél körül már várnám, hogy ébredjen föl és mondjon már valamit. Így napi két-három órát vagyok pihenésképpen egyedül, amikor tudom, hogy békésen alszik. Aztán én is mellébújok. Ez az, amire jelenleg vágyom.

Balikó Helga

Forrás: Könyvjelző