„Elbúcsúztam a színpadtól”

– Idén volt néhány különleges pillanatom, amire örökre emlékezni fogok. Például, amikor megjelent a csík a terhességi tesztemen… – Szinetár Dóra egy pillanatra elérzékenyül. Ebben a pillanatban érkezik párja, a büszke apa, Bereczki Zoltán. Megöleli feleségét, lehuppan a mellette lévő fotelba. Az Operettszínház büféjében beszélgetünk, Zolinak egy óra múlva előadása kezdődik, Dóra már csak vendég az épületben.
– Az egyik igazán különleges nap számunkra július negyedike volt. Aznap volt a Rómeó és Júlia utolsó előadása az évadban – folytatja Dóra. – Igaz, ebben már nem léptem föl, de a végén adták át a szereplőknek a Rómeó és Júlia dévédé után járó platinalemezt. Meghatódtam, mert akkor búcsúztam el egy időre az Operett színpadától, munkatársaitól, közönségétől. Most egy évig biztosan nem játszom, hiszen december tizedike körül szülni fogok, utána pedig babázom otthon. Legalább a jövő nyárig. Hogy azután mi lesz, majd meglátjuk.

– Tudtuk, hogy felejthetetlenné kell tennünk ezt az alkalmat, ezért arra gondoltunk, hogy egy romantikus napot töltünk kettesben – veszi át a szót Bereczki Zoltán. – Marci előző nap utazott el a nagyszüleivel Spanyolországba nyaralni, így csak mi voltunk otthon. Úgy indult a nap, hogy Dóra ágyba kapta a reggelit! Gabonakávé rizstejjel, és a többi kedvenc…
– Délután elmentünk négydimenziós ultrahangot csináltatni – folytatja Dóra. – Kicsit izgulósabb vagyok, mint amikor Marcit vártam, és szerencsére ma már a lehetőségek is tágabbak, így minden vizsgálatot megcsináltattunk, amit csak lehet. Jó látni, hogy milyen a baba, de ezeket a képeket szinte csak akkor tudom megnézni, amikor elkészülnek, mert Zoli mindig „lenyúlja”. Azt hiszem, az aznapi kép is a büszke apa farzsebében landolt.

Zoli mosolyog, és elárulja, a nagy várakozásba azért egy kis munka is belefért.
– Hazamentünk és elkezdtünk dalokat válogatni, hangnemeket nézegetni. Az első musical duettlemezünk óriási siker lett, így szinte természetes, hogy készül a folytatás. Dóra a szülés után, amíg szoptat, nem énekelhet, ezért már most elkezdtük készíteni a lemezt. Korán bementünk a színházba, mert nekem készülnöm kellett az előadásra, Dóra pedig akkor már két hónapja nem járt bent. Ő azért jött előbb, hogy beszélgethessen a kollégákkal, hiszen jó a csapat, összetartó a társulat, mindenki nagyon hiányolta már őt!
– Végignéztem, ahogy készülnek a többiek az előadásra. Fura érzés volt, hiszen amint megtudtam, hogy terhes vagyok, lemondtam a szerepléseimet, és azóta nem álltam azon a színpadon, amely évek óta a második otthonom. A színfalak mögött néztem az előadást. Aznap este Vágó Bernadett kolléganőm játszotta Júliát hatalmas sikerrel, mégis kicsit azt éreztem, hogy az estében én is benne vagyok. A dévédének is azért örültem annyira, mert a színház egy „akkor és ott” műfaj, múlandó, elfelejthető, de tőlünk, akik ezen a felvételen játszunk, már nem lehet elvenni ezt a produkciót, ez már a miénk.



Az előadás végén Dóra is színpadra lépett. Nagyon megható pillanat volt. A kollégák megfogalmazása szerint igazi „szeretet-tapsot” kapott, amelynek az előadás után készült fotók tanulsága szerint is nagyon örült.
– Örülök, hogy ekkora tapssal búcsúztatott a közönség. Nekem ez azt jelzi, hogy várnak vissza. De remélem, megértik, hogy most egy darabig a baba lesz a legfontosabb, és nem a színház. Majd ha már úgy érzem, hogy a kicsinek nincs rám napi huszonnégy órában szüksége, visszajövök dolgozni. De addig csak róla szól majd az életem, és vele minden napom nagyon különleges lesz!